Burkoláskor kétféle burkolatot különböztetünk meg.

A beltéri burkolatok alkalmazására a ház belső részében kerül sor, míg a kültéri burkolatokat a kert szépítésénél, fejlesztésénél alkalmazzák. A beltéri burkolat további két típusra oszthatjuk. A hideg és meleg burkolatokra. A két eljárás között anyaghasználati és burkolás technikai különbség van.
A hideg burkolás anyagai ásványi kőzetek származékai, míg a meleg burkolatok a parketták, járólapok, padlószőnyegek, melyek jóval kisebb keménységűek, mint a hideg burkolatok.

A burkolás történetében a legfontosabb fordulópont volt a római kultúra. Rómában i.e. I. századból vannak leletek, a rómaiak sokat fejlesztettek a csempe kinézetén és felhasználási technikáján is. Készítettek olyan csempéket, amelyek domborművel voltak díszítve, ezeket felhasználták vízköpők díszítésére, burkolására, épületpárkány díszeknek és záró cserepeknek.

A római hatás után a következő mérföldkövet a bizánci kultúra adja a burkolás anyagaival kapcsolatban. A XI. században a csempéket karcolt díszítés jellemezte, ólommázas technikával állították elő a fali csempéket, amelyeket már direkt a burkolás anyagának terveztek.
A csempe kialakítása, felhasználása, díszítése, mint minden más egyéb is, több kultúrában egymástól függetlenül is jelen volt. Igazán lenyűgözőek az iszlám kultúrában használt csempék, mind díszítésük egyedülálló, mind pedig a burkolás technikája, alkalmazási felülete. Ezt az anyagot használták a templomok, a mecsetek és az uralkodói épületek burkolásánál is. A burkolás színe dominánsan kék és fehér, és itt kell említést tenni világhíres találmányukról a szürkés színű lüszter mázról.

Magyarországon a csempe, mint a burkolás anyaga sokáig nem volt elterjedt. A cserépkályha készítés csúcspontja hazánk viszonylatában a középkorra tehető, ekkor kezdték el a mázak alkalmazását. A XV. századra tehető a csempe elterjedése hazánkban, az akkori olasz mesteremberek hatására. Ezek után a magyar szokások a török és európai hatások vegyületének hatására fejlődött tovább.
Az első műhelyszerű, nagy mennyiségű burkolás anyagnak és kályhának szánt csempék előállítása a XVIII. században kezdődött Holicson. Idővel a burkolás alapanyagának szánt csempe, kerámia lapok és egyéb használati tárgyak előállítása ketté vált, mára már mindkettőnek kiterjedt, fejlett ipara van.